Szándékunk szerint szerettünk volna egy országos reprezentatív mintát venni arról, hogyan történik Magyarországon vasárnaponként a református istentisztelet. A mintavétel elve az volt, hogy a gyülekezeteket tekintettük a vizsgálat mintavételi egységének. A gyülekezeteket szakrális közösségnek tekintettük, azaz nem jogi értelemben használjuk ezt a szót. Jogilag az egyházközség azokat a közösségeket jelenti, amelyeket a Magyarországi Református Egyház (MRE) önálló jogi személyként határoz meg. Ezek a terminusok azonban az MRE alkotmányában sem tisztázottak: szinonimaként használják az egyházközség és a gyülekezet fogalmát, más összefüggésekben azonban megkülönböztetik őket. A való életben viszont kezd elválni a gyülekezet mint szakrális közösség a területi elven szerveződő, jogilag szabályozott közösségtől. Felmérésünk nehézsége az volt, hogy a jelenlegi zsinati, egyházkerületi és egyházmegyei adatbázisok nem egységesen használják ezeket a szavakat, ezért nem tudtuk pontosan megállapítani egy-egy gyülekezetről, hogy milyen egyházközség jogi szempontból. Azt azonban állíthatjuk, hogy minden adatbázisunkba bekerült közösség gyülekezet, azaz rendszeres istentiszteleti, szakrális közösség. Ezeket a közösségeket soroltuk be települések szerint úgy, hogy egy település vagy városrész gyülekezete jelentett egy elemet. A választás során azt kellett biztosítani, hogy valamennyi gyülekezet egyenlő eséllyel kerülhessen bele a mintába. Azt állítjuk, hogy a gyülekezetek halmazából minden elemnek volt esélye és egyforma esélye volt arra, hogy bekerüljön a mintába.[1]
A felmérésnek több nehézsége is volt. Az egyik, hogy a magyarországi református gyülekezetek, egyházközségek listája nem állt rendelkezésünkre.[2] A másik, hogy még az alap jogi-terminológiai kérdésen belül is nehezen definiálható az egyházközségek jogi státusza: anyaegyház, szórvány stb.[3] Az MRE alkotmánya szerint: „az egyházközség az egyház tagjainak meghatározott területen élő és az egyházi törvény szerint szervezett gyülekezete… A társegyházközség két vagy több közelfekvő helységben levő egyházrészből áll. A társegyházközségeknek saját presbitériumuk van, de a lelkészi állást együttesen tartják fenn… Leányegyházközség az, amely önálló istentiszteleti hellyel rendelkezik, de a lelkipásztori gondozás és igazgatás tekintetében valamely anyaegyházközséghez van csatolva. Missziói az egyházközség, ha a feladatok ellátása, különösen a lelkészi állás fenntartása az Országos Református Egyházi Közalap, egyházkerület vagy egyházmegye támogatásával történik… Szórványok azoknak a helységeknek a területén vannak, ahol a református egyháztagok elszórtan, külön egyházközségi szervezet nélkül élnek.”[4] A kutatás során problémát okozott a szórványok kérdése is. Nincs adat ugyanis arra vonatkozólag, hogy pontosan hány szórvány van az MRE-ben, s az egyes kerületekben a szórvány definíciója – ahogyan megnevezése is – eltérő lehet. Van, ahol még használják a filia szót, amely a törvény „leányegyház” kifejezésével lehet azonos, máshol csak a szórvány kifejezés él. Ráadásul változó az is, hogy egy kis létszámú és hátrányos helyzetű gyülekezetet hol neveznek társegyháznak és hol szórványnak vagy missziói egyháznak. Több egyházmegyében gyakorlatilag túlsúlyban vannak az ilyen települések gyülekezetei (pl. Baranya megye).
Számos bizonytalansággal indult tehát a kutatás. Nem állt rendelkezésünkre megfelelő lista, ami a mintavételezés alapjául szolgálhatott volna. Háromféle adatbázis állt rendelkezésre. Ezekhez a következőképpen jutottunk hozzá: a Zsinati Irodán kapott nyilvántartásban 1293 egyházközség szerepel, a világhálón összegyűjtött egyházmegyénkénti adathalmaz 1491 címet tartalmazott, végül elkértük az egyházkerületektől az általuk nyilvántartott egyházközségek sorát, így 1559 adatot kaptunk.[5] Alább megmutatjuk e három listán szereplő egyházközségek település szerinti beosztását:
| Zsinati lista | Címtár | Egyházkerületek listája | Internetes gyűjtés egyházmegyei honlapok alapján | Saját felmérés |
|
| 1293 | 1491 | 1562 | 1196 | 248 | |
| Budapest | 4,8% | 4,09% | 3,84% | 5,27% | 4,84% |
| megyei jogú város | 5,88% | 5,11% | 4,12% | 6,44% | 8,36% |
| város | 20,32% | 18,37% | 21,10% | 22,74% | 25,80% |
| község, nagyközség | 69% | 72,43% | 70,94% | 65,55% | 61% |
A mintavételezésnél figyelembe akartuk venni a településtípus szerinti lakossági megoszlást. A legkisebb elemszámú egységet, a megyei jogú városok elemszámát vettük alapul. 23 ilyen település van Magyarországon. Itt is nagyon eltérő az, ahogyan a gyülekezetek szerveződnek: Kecskeméten egy nagy gyülekezet irányítása alá tartoznak a kisebb gyülekezet-kezdeményezések, Miskolcon pedig minden új református közösség önálló szervezetként működik. Mivel lehetetlenség nagyság szerint súlyozni ezeket a gyülekezeteket, ezért kezdetben úgy döntöttünk, a bizonytalan adatok között 23 alapegységként kezeljük ezeket a városokat. Mivel ez a településtípus körülbelül 9 %-ban szerepel a mintavételi alaplistában, ha ezt az arányt az országos listára kivetítjük, akkor legfeljebb 255 gyülekezetet kérdezhetünk meg, akkor minden megyei jogú város szerepel az adatbázisunkban. Ezért döntöttünk úgy, hogy 250 fős mint mintával dolgozunk. Egyébként ez a szám megfelelt annak is, mennyi gyülekezetet vagyunk képesek felkeresni.
Kétszeres pótcím választással akartuk elkezdeni az adatgyűjtést abban a reményben, hogy az idő múltával pontos képet illetve arányokat kapunk az egyházközségek (szakrális egységek) településtípus szerinti megoszlásáról, s akkor megfelelő súlyszámok segítségével arányosíthatjuk az országos eredményt.
Kísérletképpen az országos felmérés első szeleteként Pest megye vizsgálatát tűztük ki célul. Arra gondoltunk, hogy ez a megye sokszínűségének köszönhetően talán leképezi az országos átlagot. Ebben a megyében minden egyes gyülekezetből gyűjtöttünk adatot. Utólag, a teljes adatbázisból visszatekintve láttuk, hogy ez a megye semmiképpen nem képvisel országos átlaghoz közeli valóságot. Bár Pest megye igen színes képet mutat, Budapest vonzása mégis jelentősen megváltoztatja a liturgiai helyzetet. Ezért ezeket az adatokat félretettük, nem szerepelnek a dolgozatban.
E megye felmérése után történt az országos válogatás Varga Ilona[6] segítségével a fent leírt módon, úgynevezett generált pszeudo-véletlen számok előállításával. SPSS statisztikai programmal random módszerrel választottunk 150 községet és 65 várost, valamint 10-10 budapesti kerületet, illetve 10 megyei jogú várost. Amennyiben a fő mintában szereplő településen nem volt református gyülekezet, akkor a pótmintából vettük az adott településhez eső legközelebbi települést.
Elkezdtük a mintavételezést, azonban a vizsgálati terven változtatnunk kellett. Egyre inkább világossá vált, hogy nem tudunk országos arányszámot mondani. Így a dolgozatban csak településtípusonként adunk ki eredményt, amelyben a városok és községek esetében a mintaválasztással vizsgált adatokat mutatjuk be, Budapest és a megyei jogú városok esetében pedig a mintába került eseteket igyekeztünk teljességre törekedve kiegészíteni.
Az adatokat tehát négyféle településtípus szerint csoportosítottuk. A községek csoportba egységesen beleszámítottuk a nagyközségeket és a községeket is. A megyei jogú városokkal jelenleg közigazgatásilag egyenrangúként szerepel a megyeszékhelyeken kívül még: Dunaújváros, Érd, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron, ezeket a településeket is ebbe a csoportba rendeztük. Azokban a megyei jogú városokban, amelyekben több gyülekezet is van (pl. Debrecen), ott szintén random módszerrel választottunk a gyülekezetek közül. Budapesten is igyekeztünk valamennyi gyülekezetet megkeresni, azonban ez lehetetlennek bizonyult. Az itt szolgáló lelkészek annyira elfoglaltak, hogy körülbelül tízszer ennyi telefonos, számítógépes és személyes megkeresés sem lett volna elégséges a teljes adatgyűjtéshez. Minden fáradozásunk ellenére is a budapesti gyülekezeteknek csak a 47%-át sikerült felmérnünk.[7]
Folyamatos kérdése volt kutatásunknak a reprezentativitás. Mivel ennyi nehézséget okozott az alapsokaság megállapítása, csak arra vállalkozunk, hogy a 250 fős mintavételezés alapján a vasárnaponként megünnepelt istentiszteletek sokaságát településtípusok szerint beosztva fogalmazzunk meg bizonyos mérvadó állításokat. A 250 felkeresett gyülekezetben nem kaptunk mindenütt adatokat, így maradt 248 egyházközség. Ez a felmértség a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteinek a sokaságára vonatkoztatva reprezentatívnak tekinthető.
Több kérdést is fel kell tennie a készítőnek minden ilyen munka kapcsán: milyen a felmérés validitása, konfidencia intervalluma és objektivitása.
Validitás szempontjából elmondhatjuk, hogy én magam vezettem az adatgyűj-tést, rajtam kívül egy munkatárs vett részt, aki lelkészi végzettségű, és szoros együtt-működésben voltunk. Ennek következtében azt mondhatjuk, hogy az adatgyűjtés során felmerülő problémákra rögtön tudtunk reagálni.
A konfidencia intervallum az a tartomány, ahova egy megadott valószínűség mellett esnek a „valós” értékek.[8] A református gyülekezetek közül 248-at megvizsgáltunk. A választott teljes mintanagysághoz tartozó konfidencia 93,7%. A jelen felmérés megbízhatóságának mértéke az adatok összességére nézve +6,3%, vagyis eredményeink a teljes mintára vonatkoztatva legfeljebb ennyivel térhetnek el attól a hipotetikus eredménytől, amelyet akkor kaptunk volna, ha a kutatás során valamennyi gyülekezet lelkészét megkérdeztük volna. A konfidencia intervallumok bemutatása lineáris skálán:[9]
Ez a konfidencia intervallum csak a teljes mintára vonatkozó minta egészére igaz.
A községekre +8,4, a városokra +13,2 a konfidencia intervallum. A második két településtípus esetében cenzus szerinti, teljes körű felmérést terveztünk. Most Budapest esetében elmondható, hogy minden második gyülekezetet megkérdeztük, a megyei jogú városoknak pedig 88%-ában végeztünk felmérést.[10]
Az egyes kérdéseknél előfordul, hogy a válaszadók száma nem egyezik meg a megkérdezettek számával. Némely lelkész ugyanis bizonyos kérdésekre nem adott választ. Úgy gondoltuk, hogy magát a mintát nem csökkentjük arra a számra, amelynél minden kérdésre van válasz, mert túlságosan nagy adatveszteség lenne ezeknek a hiányos kérdőíveknek a kihagyása. Megnéztük, hogy azok az adatsorok, amelyekben nincs válasz, vajon szignifikáns kapcsolatban vannak-e bármely egyéb változóval. Mivel nem találtunk ilyen jellemzőt, azt választottuk, hogy minden kérdésnél a válaszadók összességét tekintettük 100%-nak.
A kérdőív feldolgozása során megfigyeltük, melyek azok a változók, amelyek olyan körülményekre utalnak, amelyek jellemzően befolyásolják az egyes gyülekezetek liturgiai helyzetéről alkotható képet. Ezek alapján az alábbi változók mentén kereszttáblákat készítettünk, ezek metszetében is megvizsgáltuk az összes adatot. A kiemelt változók:
- Település jellege
- A lelkész életkora
- A templomba járók létszáma
- Mely egyházkerületben van az adott gyülekezet?
Ezeken a szűrőkön keresztül megvizsgálva az adatbázist olyan kérdésekre kerestünk választ, hogy például a fiatalabb lelkészek akarnak-e inkább változtatni a liturgikus helyzeten, vagy az idősek stb.? Ezeket az összehasonlító táblákat azonban csak azoknál a kérdéseknél közöljük, ahol az említett szűrők hatása jelentősebb. Az adatok mennyisége is szükségessé tette, hogy egy későbbi kutatás számára tegyük inkább lehetővé a kereszttáblázatok bővítését.
Miközben folyt a gyülekezetek megkeresése, az MRE Zsinati Levéltárában érdekes adatokra bukkantunk: két teljes iratdoboz egy 1968-as liturgiai felmérés dokumentációját tartalmazta.[11] Bartha Tibor püspök kötelezően kiadott egy liturgiai kérdőívet, és akkor erre mindenki válaszolt. Nyilván más jellegű volt az akkori felmérés, már csak kötelező volta miatt is. Senki sem mert abban az időszakban a püspök utasításával szembeszegülni, ez a tény minden bizonnyal befolyásolta az adatszolgáltatásokat. Bartha Tibor felmérésének történelmi háttere az lehetett, hogy 1968-ra –, az ’56-os forradalom leverése után – mindenki számára egyértelművé vált, hogy alkalmazkodni kell az orosz megszállás adta feltételekhez. Ebben a helyzetben fontos lehetett a kommunista hatalom számára annak ismerete, vajon milyen mértékű az egyháztagok laicizálódása. Mintha minden kérdés bújtatottan azt tudakolná, mennyire vallásos még a református–magyar társadalom. Bizonyos, egyházpolitikával foglalkozó korabeli dokumentumokból is kitűnik, hogy arra igyekeznek bizonyítékokat találni, hogy az emberek lassan végképp elhagyják a vallási szokásokat.[12] Ez az oka annak is, hogy a vatikáni liturgiai reformot is örömmel vették, támogatták, mert a „lebontás” eszközét látták benne.[13]
Úgy gondoltuk, érdekes lehet összehasonlításként megnézni, mi történt negyven év alatt a liturgiával. Az akkori felmérésből néhány egyházmegye adatai elvesztek[14], ezért azt az utat választottuk, hogy az 1968-as felmérés teljes anyagát kódokkal besoroltuk táblázatunkba, és az összes meglevő adatot a mi válogatott mai adataink mellé helyeztük, így az utolsó tizennégy kérdéssel azt tudakoltuk, ma mit válaszolnak az 1968-as liturgiai felmérés kérdéseire. Jogosan felmerülő probléma, vajon összehasonlítható-e két azonos kérdéssor: egészen más körülmények között, más korban válaszoltak rá. Mi azonban nem az elsődleges adatokat akarjuk összehasonlítani. Mind az 1968-as, mind a 2012-es kutatást a saját kontextusában nézzük és elemezzük, és azután ezeket az elemzéseket szeretnénk összehasonlítani.
Úgy gondoljuk, a körülmények jelentős eltérése ellenére több az olyan momentum, amely közös e két esetben: mindkét esetben lelkészek válaszoltak, ugyanúgy a felelős személyt kérdeztük meg ma, mint 1968-ban. A kérdések szövege megegyezett, azoknak a tartalma, a terminus technikusok érvényessége nem változott. Tehát ugyanarra kérdeztünk rá, nyilván eltérő kontextusban. A válaszadás akkor hivatalos úton, papíron történt, ma telefonon. Nem állítjuk, hogy százalékban meg lehetne állapítani, mennyivel kevesebben vagy többen gondolják például, hogy szükség van az istentisztelet elején a bűnvallásra.[15] Azt azonban mégis állítjuk, hogy érezhető a növekedés vagy csökkenés, és ez ösztönöz arra, hogy elgondolkodjunk jelen liturgiai állapotunkon. A kérdéssor 1968-ban a következő volt:
- Legyen-e bűnvallás minden istentiszteleten?
- Elhangozzék-e rendszeresen a Tízparancsolat az istentiszteleteken?
- Elhangozzék-e minden istentiszteleten az Apostoli Hitvallás?
- Szükség van-e a lekcióra?
- Szükséges-e a keresztelői rendtartás megváltoztatása?
- Szükséges lenne-e a jelenleg használatos keresztelői kérdések megváltoztatása?
- Szükséges lenne-e az úrvacsorai rendtartás megváltoztatására?
- Kellene-e változtatni a jelenleg használatos úrvacsorai kérdéseken?
- Évente hányszor legyen úrvacsoraosztás?
- Szükséges-e változtatni a konfirmációi istentisztelet rendjén?
- Kellene-e változtatni a jelenleg használatos konfirmációi kérdéseken?
- Maradjon-e az eskü a házasságkötéseknél?
- Legyen-e külön esküszöveg a nem hívő fél részére?
- Szükség van-e az eddig alkalmazott temetési rendtartás megváltoztatására?
A kérdéssor maga is mutatja, mennyire más a 2010–2012-es egyházi helyzet. A mai lelkészek jelentős része nem is értette, hogyan lehetett kérdés 1968-ban például az, hogy a házassági eskü alkalmával a két fél ne ugyanazt az esküszöveget mondja el, vagy miért kérdés a lekció szükségessége.
Fontosnak találtuk, hogy ne ezekkel a kérdésekkel kezdjük az adatfelvételt, hanem először az eldöntendő kérdésekből álló ívet töltöttük ki telefonos megkérdezés alapján a lelkipásztorokkal. A kérdések sorrendjét azért határoztuk meg így, mert az egyszerű ténykérdésekkel pszichológiai értelemben biztonságot nyert a válaszoló lelkész. Nehezebbnek találtuk az utolsó tizennégy megválaszolandó kérdést, ezért ezekre csak a végén került sor. Az általunk megadott kérdéssort strukturált kérdőívben félig zárt módon tettük fel. A válaszokat logikus kategóriákban soroltuk, és beszámoztuk (pl. mennyi ideig harangoznak: 1–2 perc, 3–4 perc, 5 percnél többet stb.).
Felmérésünkben 2010–2012-ben a feltett kérdések a következők voltak:[16]
- Melyik egyházkerületben van a megkérdezett gyülekezet?
- A megkérdezett lelkészek életkor szerinti megoszlása.
- A válaszadó lelkészek nemek szerinti megoszlása.
- Istentisztelet előtt harangoznak-e?
- Hányszor harangoznak?*
- Hány harang szól?
- Mennyi ideig harangoznak?
- A lelkész megérkezése előtt mit csinálnak a hívek?
- Van-e gyülekező ének?
- Hogyan ülnek a templomban a hívek?
- Amikor a lelkész belép az istentisztelet helyére, a gyülekezet ülve marad, vagy feláll?
- Istentiszteletek alkalmával a lelkész hová megy először a templomban?
- Elhangzik-e az apostoli köszöntés?
- A kezdő ének közben a gyülekezet ül vagy áll?
- Hány versszakot énekelnek kezdő énekként?
- Milyen énekeskönyvet használnak az istentiszteleten?
- Milyen más énekeskönyvet használnak a bibliaórákon?
- A gyülekezeti istentiszteleten milyen hangszert használnak?
- Van-e énekegyüttes a gyülekezetben?
- Végigéneklik-e a derekas éneket?
- Van-e egy állandó személy, aki a kántori feladatokat ellátja?
- Milyen végzettsége van a kántornak?
- Van-e különbség az egyes alkalmakon való éneklések között?
- Végigéneklik-e az énekeket?
- Az előfohász elhangzik-e?
- Az előfohász közben a gyülekezet ül vagy áll?
- Kapcsolatban van-e a lekció a prédikáció alapigéjével, a textussal?
- Milyen hosszú a felolvasott lekció?
- A lekció felolvasása közben a gyülekezet ül vagy áll?
- Melyik bibliafordítást használják az istentiszteleten?
- A gyülekezet a prófétai imádság alatt ül vagy áll?
- Milyen hosszú a prófétai imádság?
- A gyülekezet az igehirdetés előtti ének alatt ül vagy áll?
- A gyülekezet a textus felolvasása közben ül vagy áll?
- Mi a textusválasztás alapja?
- Mennyi ideig tart az igehirdetés?
- Van-e ráfelelő ének közvetlenül az igehirdetés után?
- Hány versszakból áll a ráfelelő ének?
- Az igehirdetés utáni imádság közben a gyülekezet ül vagy áll?
- Hagynak-e csendet az egyéni imádságra?
- Az Úri imádság melyik változatát mondják az istentiszteleten?
- Hogyan történik az adakozásra való felhívás?
- Hogyan történik az adakozás?
- Mikor hangoznak el a hirdetések?
- Hirdetik-e a gyülekezeti alkalmakat?
- Hirdetik-e a pénzügyi dolgokat?
- Hirdetik-e a meghívásokat különböző eseményekre?
- Hirdetik-e a gyülekezeti élettel kapcsolatos dolgokat?
- Az istentisztelet végén felolvassák-e újra a textust?
- Hány versszakot énekelnek záró énekként?
- Mit csinál a gyülekezet a záró ének alatt?
- Mindig ugyanaz a záró ének?
- Mikor hangzik el az áldás?
- Mindig azonos Igével hangzik el az áldás?
- Mikor éneklik a Himnuszt?
- Mikor éneklik a Szózatot?
- Ki megy ki először a templomból?
- A kijáratnál kezet fog-e a lelkész a hívekkel?
- Mennyi ideig tart az istentisztelet?
- Mennyire rugalmas a gyülekezet a liturgiát illetően?
- Mikor használják a régi, 1931-ben bevezetett (Ravasz-féle) ágendát?
- Milyen alkalmakon használják az 1985-ös, új ágendát?
- Mikor használják az egyetemes zsinati liturgiát, amelyet a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata adott ki 1998-ban?
- Általában melyik ágendát használják?
- Része-e a bűnvallás az istentiszteletnek?
- Fontosnak érzi-e, hogy a jelenlegi liturgia megváltozzék?
- Átlagosan hányan vesznek részt az istentiszteleten?
- Minden szolgálatot egyedül a lelkész végez?
- Az istentiszteleten van-e a gyermekeknek szóló rész? (ének, tanítás, imádság)
- Mikor van az istentisztelet?
- Milyen korosztály a legjellemzőbb a gyülekezet összetételére?
- Milyen liturgiát használnak a szórványokban?
- Hol van a helye a keresztelésnek az istentiszteleten?
- A kereszteltető család részt vesz az egész istentiszteleten?
- Van-e a keresztelő előtt előkészítő beszélgetés?
- Felteszi-e a gyülekezetnek szóló kérdést a kereszteléskor?
- Hányszor önti le a keresztelendőt?
- Úrvacsorakor hogyan van megterítve az úrasztala?
- Hányszor van úrvacsoraosztás évente?
- Ki vehet részt az úrvacsorán?
- Megelőzi-e az úrvacsorát bűnbánati hét?
- Van-e külön prédikáció az úrvacsoraosztás előtt?
- Milyen úrvacsorai kérdéseket tesznek fel?
- Mit csinál a gyülekezet a kérdések elhangzása alatt?
- Az Apostoli Hitvallás mely változata hangzik el?
- Hogyan mondja a lelkész az abszolúciót?
- Hogyan hangzik el a bűnbocsánat-hirdetés?
- Hogyan történik az úrvacsoraosztás?
- Közös kelyheket, vagy kicsi kelyheket használnak?
- A gyülekezet tagjai milyen sorrendben járulnak az úrasztalához?
- Mit csinál a gyülekezet az úrvacsoraosztás alatt?
- A bezáró beszéd állandó vagy változó?
- A bezáró beszéd alatt mit csinál a gyülekezet?
- A hálaadó imádság állandó vagy változó?
- Elhangzik-e a Miatyánk a bezáró beszéd után?
- Hogyan fogadta a felmérést?
A beérkezett válaszok alapján mérlegelve készítettük el a relációs adatbázisokat, a már említett szempontok, szűrők szerint: életkor, település jellege, templomba járók száma.
[1] Babbie, Earl, 1995.
[2] A rendelkezésünkre álló adatsorban, melyet a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája adott ki, 1293 gyülekezet, illetve lelkészi hivatal szerepel. Adatfelvételünk során kiderült, ez a szám nem azonos a jelenleg működő gyülekezetek számával. A 2000-ben a Kálvin Kiadó által kiadott Magyarországi Református Egyház címtára című kiadványban 1491 gyülekezet szerepel. Az interneten is tudakozódtunk, ott egyházmegyénként szerepelnek az adatok, így 1196 gyülekezetet sikerült azonosítanunk. Ez az utóbbi adatsor volt a leghasználhatóbb, itt az adatok többnyire megfeleltek a valóságnak, jók voltak a telefonszámok is.
[3] A Dunamelléki Egyházkerület terminológiája szerint van anyaegyházközség, társegyházközség, missziói egyházközség és szórvány. A Dunántúli Református Egyházkerületben is csak anyaegyházközség, társegyházközség, missziói egyházközség, szórvány és összesen két leányegyházközség van (Pétfürdő és Balatonszepezd). Tiszántúlon anyaegyházközség, missziói egyházközség, társegyházközség van. Szórványokról nem kaptunk értesítést. Tiszáninnen van anyaegyházközség, társegyházközség, filia (ahol nincs helyben lakó lelkész és vannak közte szórványok is), szórványegyház.
[4] A Magyarországi Református Egyház Törvénytára 2013.I.2.1. 13. § – www.reformatus.hu – megtekintve 2013. július 30.
[5] Dunamelléken a 295 gyülekezethez (anya, társ, leány, missziói) 673 szórvány tartozik, itt gyakorlatilag minden környező falut ebbe a kategóriába sorolnak függetlenül az istentiszteletek számától, Tiszáninnen 295-höz 323 szórvány (170 szórvány és 153 fília, melyek között szóhasználatuk szerint szórványok is vannak), Dunántúlon 312 gyülekezethez 25 szórványt jelölnek meg. Tiszántúlon 419 gyülekezet szerepel a listán, és egy szórvány sem. Ez azt jelenti, hogy összesen országosan 1287 gyülekezet lenne, amelyhez minimum 1021 szórvány tartozik. Még a szóhasználatuk is eltér az egyes egyházkerületek kimutatásainak. Néhol a filia, néhol a szórvány kifejezést használják nem mindenki számára világos értelemben.
[6] Varga Ilona református egyháztag, matematikus, számos statisztikai kutatásban részt vett.
[7] A budapesti reformátusok különösen is eltérő hagyományokkal rendelkeznek. Kósa László leírja, hogy a fővárosba kerülő reformátusok identitásukat is sok esetben föladták. Budapesten sokan igyekeztek ugyan maguknak mégis hagyományokat teremteni, de általánosságban elmondható, hogy a fővárosi reformátusság eleve gyökértelenül került lakóhelyére. Vö.: Kósa László, 2006. – Bevezetés
[8] Vö.: Babbie, Earl, 1995. (Kérdőíves vizsgálatok) 277.kk
[9] Babbie, Earl, 1995. (A mintavételi hiba meghatározása) 358.
[10] Az általunk végzett felmérés alapján jelenleg 75 gyülekezetet számlálnak megyei jogú városokban. 1 és 19 közötti számban vannak egyházközségek egy-egy ilyen településen. Amint említettük, nem vállalkozunk arra, hogy mérlegeljük és minősítsük pl. Kecskeméthez vagy Miskolchoz képest ezeket a gyülekezeteket. Így elmondható, hogy a megyei jogú gyülekezetek 35%-át mértük föl, de amennyiben egy várost egy egységnek veszünk, akkor 88%-át mértük föl.
[11] 2a 100-as és 101-es irattárolók
[12] Magyar Országos Levéltár MOL XIX-A-21-a és b, 38. doboz, 122. (Liturgia, hitélet, templom címmel)
[13] Állami Egyházügyi Hivatal iratai – „Tájékoztató a katolikus egyház liturgikus reformjának elterjedésének mértékéről és hatásáról…” MOL XIX-A-21-a és b, 53. doboz, 122. – saját kutatású anyag.
[14] Mindössze öt egyházmegye adatai nem találhatóak a levéltárban, azok teljes egészében hiányoznak: Budapest–Északi, Őrségi, Pápai, Tatai, Bihari, Vértesaljai. Megtalálható a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára (továbbiakban MREZSL) MREZSL 4.i. fond, 1968 1-3.d.
[15] A bűnvallás esetében különösen is lehetett 1968-ban felhangja ennek a kérdésnek, hiszen több püspök több tárgyban is tett bűnvalló – politikai nyilatkozatot. Elképzelhető, hogy ezek a társadalmi történések is hatással voltak a válaszadókra.
[16] A későbbiekben az ábrák felett ennek a sorrendnek megfelelően szerepelnek majd a kérdések. Ezen kérdések közül csak azoknak az ábráját közöljük itt, amelyek könnyebben értelmezhetőek. Azokat a táblázatokat, amelyeknél pl. szinte egyforma volt minden válasz, és nem főbb liturgiai egységre kérdeznek rá, elhagyjuk. Pl. a harangozásra vonatkozó három kérdés közül csupán egyet emelünk ide. A többi ábra a függelékben található.